A kút

A csavargó a falu melletti kúthoz ért, leült és várni kezdett. Hamarosan egy férfi érkezett, a vállán átvetett rúdon két vödröt egyensúlyozva. Mikor odaért a kúthoz, köszöntötte a csavargót, és megkérdezte, mire vár. – Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból. – Egyet se félj, idegen! Nekem van mivel [...]

A csavargó a falu melletti kúthoz ért, leült és várni kezdett. Hamarosan egy férfi érkezett, a vállán átvetett rúdon két vödröt egyensúlyozva. Mikor odaért a kúthoz, köszöntötte a csavargót, és megkérdezte, mire vár.

- Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból.

- Egyet se félj, idegen! Nekem van mivel mernem, és még azt is tudom, honnan érdemes inni.

- Honnan?

- Egy lábnyira a felszíntől a legjobb a víz. Hűvös, nem állott, és nyoma sincs a kút fenekén kavargó iszapnak. Ráadásul hamar megvan.

Azzal megmerítette az egyik vödröt, pontosan egy lábnyira a felszíntől, és átnyújtotta a csavargónak.

- Igazad van – mondta a csavargó, miután ivott. – Tiszta, hűsítő víz, jól esik.

A férfi mosolygott, megtöltötte a vödreit, majd hazaballagott. Kisvártatva egy szerzetes érkezett, sajtárral. Ő is köszöntötte a csavargót, és ő is megkérdezte, mire vár.

- Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból.

- Merek én neked, a legtisztább vízből. Tudod, mindig a mélyből kell inni, mert a felszín zavaros, megtéveszt. Csak a mélyben van igazi tisztaság. – Azzal leengedte a sajtárt a kút mélyére, onnan húzott vizet. A csavargó behunyt szemmel ivott.

- Igazad van – mondta a csavargó -, kristálytiszta a víz, jól esik.

A szerzetes meghajolt, majd sajtárját megtöltve távozott.

A következő érkező egy öltönyös, aktatáskás férfi volt. Zavartan nézett a csavargóra, majd percnyi töprengés után odalépett hozzá.

- Jó napot, segíthetek?

- Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból.

- Ez a víz nem tiszta, nem olvas újságokat? Még a tévében is megmondták! Tessék, ez egészséges – mondta az öltönyös, miközben aktatáskájából ásványvizes palackot halászott elő.

- Valóban más íze van – mondta a csavargó, miután ivott a vízből.

- Tartsa meg – vetette oda az öltönyös, miközben továbbállt.

Végül egy kopott ruhás fiú járt arra, vödörrel kezében. Köszönt a csavargónak, és megkérdezte, mi járatban van.

- Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból.

A fiú csak nevetett, majd belemerítette a vödröt a kútba, és odaadta a csavargónak. A csavargó meghökkent, majd ivott a vízből. Kis töprengés után így szólt.

- Az első ember a kút tetejéről mert vizet, és ízlett. A gyorsan szerzett örömök hamar csillapítják vágyainkat. A szerzetes a kút mélyét ajánlotta, és ízlett. A mélyről fakadó válaszok hosszú időre lecsillapítják kételyeinket. Te a kút közepéről mertél vizet, és ízlett. Azért mertél a közepéről, mert ott találkozik a teteje és az alja? Szerinted az egyensúlyt kell keresnünk?

- Én ilyenekkel nem törődöm – nevetett a fiú. – Én csak azt tudom, hogy te szomjas voltál és én inni adtam neked.

(http://blog.thinkedem.hu/2008/01/24-the-well/)

Leave a Reply