A kút
A csavargó a falu melletti kúthoz ért, leült és várni kezdett. Hamarosan egy férfi érkezett, a vállán átvetett rúdon két vödröt egyensúlyozva. Mikor odaért a kúthoz, köszöntötte a csavargót, és megkérdezte, mire vár.
- Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból.
- Egyet se félj, idegen! Nekem van mivel mernem, és még azt is tudom, honnan érdemes inni.
- Honnan?
- Egy lábnyira a felszíntől a legjobb a víz. Hűvös, nem állott, és nyoma sincs a kút fenekén kavargó iszapnak. Ráadásul hamar megvan.
Azzal megmerítette az egyik vödröt, pontosan egy lábnyira a felszíntől, és átnyújtotta a csavargónak.
- Igazad van – mondta a csavargó, miután ivott. – Tiszta, hűsítő víz, jól esik.
A férfi mosolygott, megtöltötte a vödreit, majd hazaballagott. Kisvártatva egy szerzetes érkezett, sajtárral. Ő is köszöntötte a csavargót, és ő is megkérdezte, mire vár.
- Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból.
- Merek én neked, a legtisztább vízből. Tudod, mindig a mélyből kell inni, mert a felszín zavaros, megtéveszt. Csak a mélyben van igazi tisztaság. – Azzal leengedte a sajtárt a kút mélyére, onnan húzott vizet. A csavargó behunyt szemmel ivott.
- Igazad van – mondta a csavargó -, kristálytiszta a víz, jól esik.
A szerzetes meghajolt, majd sajtárját megtöltve távozott.
A következő érkező egy öltönyös, aktatáskás férfi volt. Zavartan nézett a csavargóra, majd percnyi töprengés után odalépett hozzá.
- Jó napot, segíthetek?
- Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból.
- Ez a víz nem tiszta, nem olvas újságokat? Még a tévében is megmondták! Tessék, ez egészséges – mondta az öltönyös, miközben aktatáskájából ásványvizes palackot halászott elő.
- Valóban más íze van – mondta a csavargó, miután ivott a vízből.
- Tartsa meg – vetette oda az öltönyös, miközben továbbállt.
Végül egy kopott ruhás fiú járt arra, vödörrel kezében. Köszönt a csavargónak, és megkérdezte, mi járatban van.
- Szomjas vagyok – felelte a csavargó -, de nincs mivel merjek a kútból.
A fiú csak nevetett, majd belemerítette a vödröt a kútba, és odaadta a csavargónak. A csavargó meghökkent, majd ivott a vízből. Kis töprengés után így szólt.
- Az első ember a kút tetejéről mert vizet, és ízlett. A gyorsan szerzett örömök hamar csillapítják vágyainkat. A szerzetes a kút mélyét ajánlotta, és ízlett. A mélyről fakadó válaszok hosszú időre lecsillapítják kételyeinket. Te a kút közepéről mertél vizet, és ízlett. Azért mertél a közepéről, mert ott találkozik a teteje és az alja? Szerinted az egyensúlyt kell keresnünk?
- Én ilyenekkel nem törődöm – nevetett a fiú. – Én csak azt tudom, hogy te szomjas voltál és én inni adtam neked.
Leave a Reply