ThinkEdem Blog

Szép kertje volt, tele virágokkal. Egy hely volt csupán, hol nem nőtt semmi, s ez a kert közepe volt. Próbálkozott már számtalanszor, de egy elültetett virág sem ott nyílt ki végül: a kert más szegleteiben szökkentek szárba.

Mikor elsétált egy kert mellett, irígyen, sóvárogva szemlélte a kert közepén nyíló nárciszokat, tulipánokat, rózsákat. Próbált beosonni a kertbe, hogy hazavigye a virágot, de sosem jutott el a kertek közepéig. Próbált a kertek gazdáitól kérni egy-egy hajtást, virághagymát, de ők csak csendben mosolyogtak. Harcolt a virágokért, szúrt, vágott, hárított, cselezett, de sosem jutott át az őrök seregén. Végül belátta, hogy hiába próbálkozik.

Sokáig nem nézett a kertje közepére. Nem próbált újra virágot ültetni az üresen sötétlő foltra. Régi virágait ápolta inkább, s rémülten vette észre, hogy némelyikük menthetetlenül elhervadt. Gondozni kezdte a virágokat, s újakat ültetett az elmúltak helyére. Eszébe sem jutott mások kertje többé, s ha mégis látott egy-két vrágzó kertet, nem irígyen tekintett már azokra, s örült, ha szépen illatozó kertre talált.