(De rég írtam már ide…)
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy múlt hét kedden este elkezdtem köhögni. Ekkor még nem sejtettem, hogy békae mi lesz ebből. Másnap, szerdán, már a melóhelyen is éreztem, hogy valami bűzlik Dániában, én meg lázas vagyok. 38.5-re tippeltem. Úgy jöttem el munkából, hogy lehet, hogy másnap nem tudok bejönni. Az albiban nem volt megtalálható lázmérő, így vettem egyet, egy adag Algoflex Forte-val (ez itt a reklám helye), mert elfogyott az algopyrinem. Nos, ekkor délután 6 volt és a lázmérő 39 fokot mutatott, tehát a tippem kicsit mellé ment, bár lehet, hogy akkor még pontos volt. Hát, gondoltam hátha reggelre kifekszem, algoflexszel lenyomtam magam 38 fok alá, bár éjfél körül megint 39-el ébredtem, úgyhogy reggel irány a doki.
És most előrebocsájtom, hogy nem tudok elég sok jót mondani a háziorvosról. Volt már olyan orvosom, aki meg sem mondta, mi bajom van, csak felírt valamit, és kérte a következőt. Dr. Király Edit nem ilyen. Na de ne szaladjunk a dolgok elébe.
Szóval reggel irány a doki, akitől megtudtam, hogy az albi címe alapján a másik dokihoz lennék hivatalos, aki délután rendel, de amikor megemlítettem, hogy tegnap délután 39 fokos lázam volt, csak annyit mondott, hogy akkor jó helyen járok, felvette az adataimat és kivizsgált. Normális volt, nem lekezelő, ugyanakkor alapos. Balra lent valami furát hallott, és Té Gyulára tippelt, de nem volt benne teljesen biztos, úgyhogy felírt egy antibibliotikumot és elküldött röntgenre. A röntgen szerint “invaziumárnyék nem látható”, úgyhogy abban maradtunk pénteken, amikor visszamentem a lelettel, hogy ha hétfőn jól érzem magam, akkor mehetek dolgozni, ha nem, akkor visszajövök és meghosszabbítja a táppénzt meg ilyesmi.
Vasárnap este olyan köhögőrohamom volt, hogy szerintem a tüdőmből is kiköptem egy darabot.
Hétfőn visszamentem hát, és a doki megint meghallgatott, és mondta, hogy szerinte ez akkor is TéGyé, de nem szívesen küldene vissza ugyanoda röntgenre, tüdőgondozóba viszont csak az állandó lakcím szerintibe küldhet. Így kaptam közös megegyezéssel beutalót az esztergomi röntgenre, de eközben úgy írta fel a gyógyszert mellé, hogy “a röntgen inkább csak önigazolásképpen kell”.
Most olvastam be neki telefonon az eredményt: “…lehet kezdődő vagy lezajló tüdőgyulladás.” A dokinéni válasza: “Igen, ahol hallottam. Jól van egyébként? Nem lázas?”
Ha netalán elköltözök ebből az albiból, olyan címre akarok menni, hogy ő maradjon a háziorvosom.