ThinkEdem Blog

…egy ilyen postnak, de hát istenem. Lehet, hogy rerun, de nem bánom.

Igen. Ez azt jelenti.

A társulat szerintem egyik legjobb jelenete. A felkonf felhívja a figyelmet a drámai párbeszéd magas minőségére és a rendezés kiemelkedő színvonalára.

http://www.youtube.com/watch?v=WX92IRAEtqo…

…or watch it here ▼

Rövidtávú közeljövőben (1-3 hónap) feltehetőleg lesz pár elvihető újszülött cicc, ha valakit érdekel. Jelentkezőket várok.

Nagyjából 6 évvel azután, hogy egy első emeleti erkélyről ellopták az előzőt, tegnap vettem egy kerékpárt. A kiválasztásban, átnézésben (használt jószág) köszönettel tartozom kollégámnak. Köszönöm továbbá azon autósoknak, akik a Soroksárin és a nagykörúton sem toltak le, türelmesek voltak, nem másztak a seggemre. Különösen annak az utánfutós kamionnak, aki nagy ívben, a szomszéd sáv másik oldalán előzött. A taxisoknak viszont a jó édes anyját, nagyjából azon versenyeztek, hogy melyik tud jobban kicentizni.

Ma már drótszamáron megyek dolgozni. Kíváncsi vagyok, meddig tudom elkerülni így a BKV bérlet beszerzését… (egy gyűjtőjegyet azért fogok magamnál tartani…)

…azaz mégiscsak. Szóval úgy volt, hogy meló vége fele beszélgettünk A Bélával (egyeseknek Béci, másoknak meg nem), és felvetődött, hogy ugyan nézzünk már be a Morrisonsba. Ami egy jó hely. Persze nem a kettes, ami ott van közel, hanem az egyes, ami húsz perc séta, nem öt, de hangulatosabb, mert kisebb. Hát, pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, de aztán mégse, aztán megintcsak, megintcsak mégis, így hát itt vagyok én is. Akarom mondani, elindultunk, útbaejtve a Széchenyi teret, merthogy ott tápos szökőkút van. Nyomásérzékelős, meg minden. Csak épp nem volt. Mármint nem jött belőle víz. Rossz előjelnek gondolhattam volna, de eszembe sem jutott. Tulajdonképpen nem hiszem, hogy az volt. Mindegy, odaértünk a vendéglátóipari egységhez, és bár inkább egy csendesebb, beszélgetős helyhez lett volna kedvem, társasággal, végül úgy döntöttem, hogy fene Schrödinger pofájába, és megnézem, hogy a bulizós kedvem él-e, vagy sem.

Ismét rájöttem, hogy nem tudok énekelni. Nincs hozzá hangom. Ha összefutnékvalakivel, akinek olyan hangja van, mint nekem, sikítva menekülnék. Csak hát amíg nem hallom felvételről vagy kihangosítva, addig sosem realizálom, mert teljesen máshogy hallom a saját hangom (ezzel ugye mindenki így van, mármint ki-ki a sajátjával), de ha szembesülök vele, az szar.

Arra is rájöttem ismét, hogy én baromira nem most érzem jól magam. Úgy 50 éve egy vadidegen nőhöz odamenni anélkül, hogy valaki bemutasson neki, olyan szintű illetlenség volt, mint most a nyílt utcán benyúlni egy vadidegen nő lába közé. Úgy 50 éve én otthonosabban mozogtam volna, ugyanis én nem tudok odamenni egy vadidegen nőhöz ismerkedni, nekem kell, hogy valaki bemutasson. Ez van. Ezzel ma este ismét szembesültem, miközben több szemszögből is megfigyeltem egy barna hajú, zöld ruhás lányt, aki nagyjából az amerikai szesztilalom idején aktuális divat szerint jelent meg. Megjegyzem, ez a stílus az egyik gyengém. (Meg a hosszú combok, de ebbe most ne menjünk bele. Meg a vörös haj, de ebbe most tényleg ne menjünk bele. Meg a palacsinta, kéne sütni.)

Szóval inkább hazajöttem.

Nincs valakinek egy fölös kerékpárja? Az a típus, ahol a fejem följebb van, mint a seggem… (És a váltó a kormányon van…)