How many ‘last chances’ are there? How many ‘last chances’ can one get to abuse? How many ‘last chances’ can one give before tipping over and falling apart?
Archive for March, 2010
Rhetoric question
Sunday, March 28th, 2010Everything changes
Wednesday, March 24th, 2010Spring has come, finally. Saturday night I was still feeling down, but when I woke up on Sunday, something was different. I don’t know how, but I knew Spring has finally arrived, for real this time. I woke up different, I feel different, I see things different. As you might already know, I hate Winters, I’m simply not myself then, and I kind of get reborn each Spring.
This time it feels different though. I change much more than I did before. I never felt like taking a walk in a park (though I was convinceable), or ride a bike, just for the sake of riding it, but now I had an urge to hop on and wind out somewhere. Unfortunately my bike was stolen some years ago and I can’t afford a new one right now. On the weekends I like to sleep in, and just hang around, or go out with friends at the evening – now that changed too. I’ve spent a busy Sunday with Judit (we assembled some shelves and such), and I’ve enjoyed every moment.
I don’t know what’s happening, but so far I’m contended. Also, it was such a pleasure walking home in warm sunlight yesterday afternoon.
Thursday, March 18th, 2010
Tök mindegy, mit csinálok – a végén egyedül jövök haza egy teljesen üres lakásba. Lehet, hogy jó a hétvégém. Lehet, hogy örömet szerzek valakinek, akit szeretek. Lehet, hogy jól szórakozok egy társaságban, és szimpatikus embereket ismerek meg. Lehet, hogy vannak terveim, amik akár korszakalkotóak. Lehet, hogy megnevettetek akárkit.
De a végén egyedül jövök haza egy üres lakásba.
Tegnap hazafele jövet egy régi emlék vágott pofán. Azóta sem tudom, hogy emlék volt-e, vagy valami más. Kórházi folyosó, pislákoló neon. Elhagyatott üresség vesz körül, de ugyanakkor csendes biztonság is. A vibráló fény, vagy talán a fehérre meszelt folyosó suttogja, hogy nem vagyok egyedül. Ez ugyanannyira riaszt halálra, mint amennyire megnyugtat. És aztán nem tudom eldönteni, hogy ez egy kórházi folyosó, amin lázálomban bolyongok éjszaka, vagy egy kollégiumi, amin félrészegen botorkálok valamerre.
Egyáltalán, számít?
Nem. Semmi sem számít már.
Contrast
Tuesday, March 16th, 2010It’s weird to get home after three days spent with someone dear, and find an empty flat.
Hey Jude flowchart
Friday, March 12th, 2010
Source: unknown
Tacsped
Wednesday, March 10th, 2010Az milyen már, hogy szilveszter óta van a netbookom, de már időnként az asztali gépen is a billentyűzet fele nyúlkálok touchpadet keresve az egér helyett?
Demotivational #2
Wednesday, March 10th, 2010
Save me from the nothing I’ve become
Monday, March 8th, 2010Szeretném megmutatni neked, hogy igenis egy világot jelentesz. Szeretném megmutatni neked, hogy a virágok miattad nyílnak ki. Szeretném megmutatni, hogy a madarak csak neked énekelnek.
De te sosem fogod hagyni.
Bármennyire is egyformák vagyunk, te mindig olyanok után fogsz futni, akik mások. Akik nem értenek meg. Akik nem adják meg neked azt, amit érdemelsz.
Lehet, hogy én se tudnám megadni, de én legalább megpróbálnám…
P.S.: Ez a bejegyzés nem neked szól, Béla.