Loading ...
January 1st, 2012 
(Kis csalás, mert még 30-án este, takarítás közben kezdtem írni ezt a postot, holnap ugyanis nem fogok ráérni, feltehetőleg.)
2011 elég pocsék év volt, sok tekintetben. Állás… a “szabadúszó” melóm rosszul végződött, a megbízó az utolsó ~40.000Ft-nyi részlettel eltűnt, de teljesen – amit addig csináltam, azt is leszedték a netről. Aztán találtam ugyan egy állást, de… hát, ha valaki rossz munkaadóról akar hallani, akkor mesélhetnék. Csak annyit mondok, hogy a főnök meg a fő gárda hitgyülis volt, és mélyen keresztény meg vallásos. Ebbe persze belefért, hogy senki nem volt teljesen bejelentve (“Csak 30% adót fizetünk az APEH-nek, de örüljenek, hogy egyáltalán fizetünk.”), illetve amikor az egyik volt alkalmazott hülyesége miatt az APEH (iletve most már NAV) megtudta, hogy nem is volt bejelnetve, és úgy dolgozott itt, nos, akkor persze írták a könyörgő levelet a bezáratás ellen, aminek az volt az egyik fő érve, hogy márpedig ők tisztességesek és mindenki be van jelentve… na de mindegy. Sikerült onnan dobbantani egy tényleg überjó helyre, ahova szerettem is járni, és már kezdtem belerázódni a dolgokba, amikor… amikor a befektető leállíttatta a projektet, és december elején, a próbaidőm felénél sajnos elbocsátottak onnan is. Szerencsére (és Bélának hála) egy héten belül sikerült találni másik munkát, szóval katasztrófa nincs, de nem mondanám, hogy felvet a pénz. Január kifejezetten szopás lesz e téren.
Merthogy felköltöztem albérletbe is. Rohadtul nem bírom Esztergomot, nagyon rossz hatással van rám. Egy-két napra, egy hosszabb hétvégére jó, de huzamosan nem tudok ott élni. Elnyom, eltemet, megfullaszt, nem tudom, de azt tudom, hogy nem tesz jót – rinyáltam már erről párszor itt meg előző blogokon. Na de sikerült feljönnöm albiba… ahol szintén nem volt minden zökkenőmentes. Voltak belső zörrenések, de azok nem voltak nagy gondok igazán. Aztán a tulaj kitalálta, hogy tulajdonképpen ő eladja a lakást, úgyhogy 14 nap alatt haladéktalanul költözzünk ki. Nem, a csonka hónapra nem kell már fizetnünk semmit. …aztán persze az utolsó pár napban meggondolta magát, mégis fizessünk rezsit, meg albit, meg a kaucióból is levon, mert a lányok hiába sikálták tisztára a lakást (meló és egyéb dolgok miatt nem tudtam segíteni, de ezt igyekeztem anyagi hozzájárulással kompenzálni, mert mégiscsak), az neki nem jó.
A politikai helyzetről inkább nem is beszélek, de ha így megy tovább, 4 év múlva nemhogy rosszabb lesz nekünk, de nem lesz Magyarország.
2011 viszont sok tekintetben a legjobb év volt. Mert azért mégiscsak sikerült feljönni Pestre, ahol mindenem itt van. És azért van munkám is, ahol azt csinálom, amihez értek.
És legfőképpen azért, mert megtaláltuk egymást Szandrával, akivel bár nem megy minden mosolygós-nevetősen, és vannak súrlódások, de nem érdekel, mert ő az igazi.
…és most megyek vissza takarítani, mert holnap nálunk lesz szilveszteri buli (azaz a post élesedésekor feltehetőleg épp az éjféli koccintásnál járunk), ahol társasjátékkal, Guitar Heroval töltjük az időt, remek társasággal, remek hangulatban.
És lássuk, mit tartogat nekünk 2012.
